A latin zene elsősorban arról ismerhető meg, hogy hallgatod és szereted vagy nem a tested akaratlanul mozogni kezd, még akkor is, ha két bal lábad van, vagyis, nincs “ritmusérzéked”. Többek között a salsa, a merengue, a bachata és mostanában, sajnos vagy nem sajnos, a reggaeton is ebbe a kategóriába tartozik. Majd később visszatérek arra, hogy miért írtam, hogy “sajnos vagy nem sajnos”. A magyar kultúrában általában a zenének van egy funkciója, ha latin zenéről van szó, többnyire bulit jelent, de ha más műfajról beszélünk, akkor sport, relaxáció, vagy az érzések, gondolatok kifejezésére szolgál. Latin-Amerikában ez teljesen más; nekünk a zene maga az ÉLET, egész nap szól, erre kelünk erre fekszünk, erre fürdünk, erre dolgozunk, erre bulizunk, és erre sírunk. A zene elengedhetetlen kísérője például az anyák napja szeánsznak, vagyis, ha boldog Anyák napját kivanunk az Édesanyánknak, reggel 6 órakor, részegen, együtt a barátainkkal énekelünk neki. Igen, úgy ahogy olvasod, Panamában legalábbis, bevett szokás hogy a fiúk megjelennek egy Mariachi zenekarral az Anya otthonába hajnali 6 órakor és torkaszakadtából énekel a Mariachik zenekísérettel, még akkor is ha nincs jó hangja, de együtt énekel az Anyukájának egy “serenata” (szerenád).
És ha már Panamáról beszélünk, és a reggaetont is említettem. Tudtad-e, hogy a legnagyobb reggaeton-t érintő vita az, hogy hol született, mi az eredete? Panamában az afro karibi közösségekben a karibi angol reggae és a spanyol reggae népszerű volt mindig. Emlékszem 5 éves fiúként játszottunk focit, vagy bújócskát az utcákon, udvaron, és a háttérben mindig ez szólt. El General (Edgardo Franco), egy panamai zenész, a reggaeton Atyjának is nevezik. Na de, a csavar a sztoriban az, hogy Puerto Ricoi zenészek réven világszerte népszerűvé vált a reggaeton, a vita alapja innen ered. Daddy Yankee, Don Omar és a kevésbe ismert Tego Calderon. A másik nagy nézeteltérés a műfajt érintően, hogy a dalszövegei sokak szerint nulla érteket képviselnek, azért sokan (Latin-Amerikában) nem tartják zenének, sőt gyűlölik ezt a műfajt. Ez akkor nyilvánult meg a legjobban amikor Bad Bunny például billboard és grammy díjakat nyert. Ne tudd meg mekkora felháborodást keltett.
Viszont a latin zenét nem mindig a reggaeton vagy a Despacito testesítette meg, úgyancsak neves képviselői a műfajnak a salsa, a merengue, a bachata és a kizomba. A legjobb az, hogy ugyan Afrikát soha nem kötik Magyarországon Latin-Amerikához, sok műfajunk inkább vagy oda való, vagy afro karibi zenéhez köthető. A merengue egyik fő zenésze a dominikai származású Juan Luis Guerra, de a mellette levő országba születtet, Haitiban, vagy egy másik elmélet alapján Madagaszkárban. Szokatlan módon, panamai létemre a kizombát itt Magyarországon ismertem meg venezuelai táncosok miatt. Egyébként a kizomba nem venezuelai eredetű, ahogy gondoltam, hanem Angolai. Az már teljesen más tészta, hogy Venezuelában és Brazíliában népszerű. Lényeg a lényeg, a salsa történelmileg valószínűleg a legnépszerűbb műfajunk, de van még ezeken kívül a ranchera ami mexikói, vagy latin-pop, akár a latin könnyű zene amelyet főleg reggelente hallgatunk, vagy amikor valaki összetörte a szívünket. A spanyol rock is elengedhetetlen, főleg Dél-Amerikába szerintem.
Ja, és nem is említettem a kevert vagy fúziós zenét. Itt Magyarországon a legnagyobb példája a Pannonia Alls Star Orchestra, gondolom én. Nálunk, a kultúránk miatt a kevert zene mindennapi. A legnépszerűbb a salsa-reggaeton. Itt Magyarországon is van képviselője, lent meg is nézheted a videójukat. Tavaly ismertem meg egy kerékpáros túra alkalmával. Itthon, a spanyolul beszélő közösség között különböző csoportok alakultak és alakulnak napjainkban is, én egy biciklis csoporthoz csatlakoztam és az egyik túrán ismertem meg egy hondurasi srácot. Tekerés közben dumáltunk, mert mi mindig dumálunk, és kiderült, hogy nagyon hasonló körülmények miatt érkeztünk Magyarországra. Egy turistahajon dolgoztunk, mint felszolgálók és beleszerettünk egy magyar nőbe. Micsoda véletlen. Ő kissé szerencsésebb volt nálam amikor megérkezett, mert folytatni tudta a vendéglátós karrierjét. Egy belvárosi szállodában dolgozott, és az egyik estén a főnöke megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve énekelni. Így hát spontán odalépett a mikrofon elé és énekelni kezdett. Azóta, mint a legtöbb külföldi, multiban dolgozik, de mellette van egy zenekara, a Mai Rumba.
A rumba szó bulit jelent spanyolul, de egyben egy műfaj neve is ez (Kubából származik). Tehát a Mai Rumba jelentése: mai buli. És most, hogy már tudod mi is az a rumba, tudnod kell mi az a “mai”. Ennek egyszerű tudni a magyar jelentése, de a latin kultúra kontextusában a ma szó életmódot jelent. Amikor buli van, csak a ma számít, a mañana (holnap) nem, más szóval carpe diem, élj a mának. Élvezzük azt, ami ma van, éljük meg a pillanatot és felejtsük el a múltat és a jövőt. Általában ez a fő gondolkodási elvünk nekünk latinóknak. Tehát, ha szereted a latin zenét, és szeretnél egy igazi bulit tartani, ahol mindent elfelejtesz es átérzed az életvidám latin kultúrát a zenén keresztül, keresd meg ezen a linken keresztül Mario Ochoa és a Mai Rumba latin zenekarát.
Ebben a videóban hallgathatód és ismerheted a Mai Rumba zenekar legújabb saját rettentően fülbemászó szerzeményét.
Szponzorált tartalom, kollaboráció a Mario Ochoa és a Mai Rumba latin zenekarral.
